1%

Majd megmutatta nekem Jósuát, a főpapot, amint az Úr angyala előtt állt; jobbján pedig a Sátán állt, hogy vádat emeljen ellene… Zakariás 3. (olvasd az egész fejezetet!)

Alulnézetből látjuk a világot és látjuk a saját életünket is. Milyennek látjuk? Egyrészt elkeserítőnek és zűrzavarosnak. Ugyanakkor átéljük azt is, hogy Isten velünk van és kegyelmének, jóságának sok jelét adja. Bűneink ellenére türelmes és megtartja életünket. A történelem eddigi viharai között mindig volt tovább. A kritikus pontokon a gonoszság meghátrált és mód nyílt a megoldásra, a folytatásra. Kevésbé látjuk azonban, hogy nemcsak Isten, hanem a Sátán is jelen van a világban és a személyes életünkben is, hogy mindent tönkretegyen. A jóra való igyekezetünket elgáncsolja, reményeinket szerteszórja. Vádaskodásával Istent szemünk elől eltakarja. Minket pedig önmagunk és egymás ellen fordít. Ugyanakkor az ő munkálkodásával nem számolunk. Gyanútlanul élünk és sétálunk bele az általa készített csapdákba. Kudarcainkért és bukásainkért Istent és embertársainkat tesszük felelőssé. Ha módunk lenne felülnézetből látni a világot és sajátmagunkat, akkor kinyílna a szemünk és elcsodálkoznánk, hogy milyen erő munkálkodik a háttérben. Szoktak beszélni összeesküvés elméletekről, háttérhatalmakról. A valóságos és egyetlen háttérhatalom a Sátán és ő már az Éden kertben megesküdött, hogy elpusztítja az embereket. Istennek van mondanivalója ezzel kapcsolatban. Igénk felülnézetből, mennyei perspektívából enged látni és hallani. Mi az Örökkévaló terve, cselekedete, ígérete mindezzel kapcsolatban?

Mindenekelőtt csendet parancsol a Sátánnak. Elég volt a vádaskodásból! Akár jogos, akár jogtalan. Jogtalan, mert ő ugratta be az embert a bűnbe, jogos, mert az ember nem figyelt Istenre, engedett a csábításnak. A csendben Isten újat kezd az emberekkel. Tisztaságot, és szentséget ajándékoz nekünk, puszta kegyelemből. Jézus Krisztus az a „sarjadéka” az emberiségnek, aki által adja. Visszahelyez minket méltóságunkba. Ezt fejezi ki Jósua tiszta ruhába öltöztetése. Ez kizárólag Isten műve, az ember nem tehet érte semmit. Ez a műve Istennek már végbement. Jézus mondja: Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy megszabadítsa. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. Jn 3, 17-18. Végül pedig „egyetlen egy napon eltörlöm én e föld gonoszságát. Azon a napon – mondja a Seregek Ura – mindenki meghívja majd barátját szőlője és fügefája alá.” – Azaz békesség lesz. Kimondhatatlanul vágyjuk, várjuk azt a napot. Engedjük, hogy Isten megnyissa szemünket és értelmünket, hogy így, felülnézetből lássuk életünket és a világ eseményeit!

Csepel, 2022. márc. 6.