Jézus a kapernaumi százados történetében: Bizony mondom nektek; senkiben sem találtam ilyen hitet Izraelben!
Jézus a kapernaumi százados történetében: Bizony mondom nektek; senkiben sem találtam ilyen hitet Izraelben! Máté 8, 5-13.
A hit a kulcsa mindennek. De meddig hiszünk? Amíg józan ész engedi? De mi a józanság? A legnagyobb józanság, amit a százados tanúsított. Logikusan gondolkodott. Nekünk is ezt kellene tennünk. Mit? Meggondolni Isten szeretetét és hatalmát, és teljesen rá támaszkodni. Ez az igazi józanság. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni. Mert az embernek hinnie kell, hogy ő van és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Mindenkinek a maga életében kell meglátnia, hogy mikor jön el a hit pillanata. Akkor pedig nem szabad tétovázni. Meg kell ragadni az alkalmat.
De ez nem elég. A hit nem statikus dolog. Nem véletlenül mondják, hogy élő hit. Mindig meg kell újulnia. Ahogy szép énekünkben énekeljük: Hitem pedig mint a változó hold, hamar elfogy, tölte alighogy volt. Hol felhat égig, hol meg elhal, s a homályban késik. Hitünk újítója és fenntartója a Szent Lélek. Hitünk a bajban tétetik próbára. Könnyű akkor hinni, amikor minden rendben van. Amikor azonban nem látjuk a kiutat, bizonytalanná válik a jövő, erőnket meghaladó nehézségekkel kell szembenéznünk – legyenek bár az élet gondjai, betegség, nélkülözés – akkor jön el igazán a hit ideje. Elengedni a félelmet és rábízni az Örökkévalóra teljesen magunkat, életünket, vagy éppen másokat, akiket a szívünkben hordozunk. Jézus mondja: Ha hiszel, meglátod Isten ragyogását.
A hit legnagyobb próbája az elmúlás. Halálunk közeledtével különös erővel tör ránk az ismeretlentől való félelem. Sok élet-adósságunk is súlyos teherként nehezedik ránk. Jézus nevét hívhatjuk segítségül és szemünket a keresztre szegezzük. Ne lássunk semmi mást! Akkor a kereszt fénye bevilágítja az elmúlás éjszakáját és feléled a remény. Hitünk nem volt hiábavaló. Jézus mondja: Aki hisz énbennem, nem látja a halált, mert életből életbe lép át.
Csepel, 2022. jan. 23.
|