1%

Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből. Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok. Róma 7, 22-25.

Fura kettősség jellemzi az embert. Józan ésszel felfogja, hogy Isten törvénye helyes és javára van, mégis gyakran a jól felfogott érdeke ellenére cselekszik. Úgy, mint aki nincs magánál. Megszédíti valami, és már el is sodródott Isten akaratának teljesítésétől. Sok minden megszédítheti a fejet. Például a szerelem. Egy csinos arc, bájoló tekintet, megnyerő szavak, sodró egyéniség – s máris kész az ember minden isteni rendet felrúgni. Előfordul az is, hogy valaki a pénztárcájába szerelmes. Másokat a hatalom részegít meg. Olyan is van, hogy a tudomány és a technika. Bolondul az autókért vagy a számítógépért. Mást a sportban elért siker nyűgöz le és képes azért mindent föláldozni. Ha mámoros állapotba kerülünk, nehezen józanodunk ki. Általában csak a szégyen és a csalódás átélése után látjuk be, hogy értelmetlen volt elfordulni Isten akaratától.

Amikor azonban magunkat ítéljük, ne gondoljuk, hogy Isten is elítél. Jézus Krisztus nagy megértéssel fordult az esendő ember felé és ez mit sem változott az idő múlásával. Bár múltak ezredévek, az ő jósága és emberszeretete nem változott. Az Isten törvénye ugyan szent a számára és a bűnt megítéli, de az elbukott embert mégiscsak szereti, megérti. A bűnt sem azért ítéli meg Jézus, hogy a vétkest kárhoztassa, hanem azért, mert tudja, hogy a megszédült ember a legnagyobb rosszat sajátmagának okozza. Hiszen Isten törvénye nem ellenünk, hanem értünk van. Megismerve Jézus ilyetén szeretetét van vigasztalásunk és talán erős késztetésünk is arra, hogy megkísértett helyzetben helyes döntést hozzunk, ha elestünk, sokadszor is fölálljunk és tovább küzdjünk a hitért, hogy Isten a történtek ellenére is szeret minket. Annál is inkább szükségünk van erre a bátorításra, mert a fent említett kettősséggel életünk végéig küzdeni fogunk. Pál apostol szinte kétségbeesve kérdi: Kicsoda szabadíthat meg minket e halálnak testéből? Mivel azonban ő már megismerte Jézus Krisztus változhatatlan szeretetét és golgotai kereszt határtalan bűnbocsátó erejét, így fejezi be a gondolatot: Hála Istennek a Krisztus Jézusért! Bár a fenti küzdelem árnyéka vetül az emberi életre, de a végén – és közben is – a kegyelem hordoz és vár vissza Isten ölébe mindannyiunkat. Csak a hitet és az őszinte imádságban megtisztuló jó lelkiismeretet el ne hagyjuk. Mert nagyobb az Isten a mi szívünknél és mindent tud.

Csepel, 2020. márc. 22.