"az ember reménységét is úgy teszed semmivé..." Jób könyve
"az ember reménységét is úgy teszed semmivé..." Jób kónyve.
A két 14. fejezet
Egyik a Jób könyvéből, a másik János evangéliumából. Jób 14, 14-22. / Jn 14, 1-6.
Mennyire másképp látja az ószövetségi ember az elmúlást, mint az Újszövetség embere. Az emberek között nincs különbség. Élnek, küzdenek, szeretnek, gyűlölnek, örülnek, bánkódnak és végül: meghalnak. A kijelentés más, új, felemelő az Újszövetségben. Míg Jób – a maga sorsszerű - Istenének panaszolja, hogy minden reménye elveszett, addig Jézus egy más Isten-arcot mutat nekünk. Egyszerűt, egy jó barátét. Ő maga mondta: Barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket parancsoltam nektek. (Jn 15,14.) Van jövőtök. Elmegyek, de visszajövök. Ne féljetek! Majd velem lesztek egy napon.
Sok szép ígéretet hallottunk, tettünk már életünkben. Kevés bizonyult igaznak. Jézus azonban maga az igazság – ezért valódi út és élet. Hitelességét halálával és feltámadásával pecsételte meg. Az újszövetség embere reménységgel tekinthet az elmúlásra, elmúlására. Itt nincs öröklakás. Testünkből is ki kell költöznünk, ha eljön az ideje. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben. 2 Kor 5,1.
Ez lesz a miénk Krisztus visszajövetelekor: A nagy Ádventen!
Csepel, 2017. dec. 10.
|