1%

Felment Jézus Jeruzsálembe és ott találta a templomban az ökör-, juh- és galambárusokat a pénzváltókkal. Kötelekből korbácsot csinált, kiűzte mindnyájukat a templomból és így kiáltott: Ne tegyétek az én Atyámnak házát kereskedőházzá! János 2, 13.

Ebben a történetben Jézus felforgató. Egy ősi rendet, a mózesi törvényben előírt szokásokat, a vallás akkori formáját teszi bírálat tárgyává, nem csak szóban. Cselekedete szimbolikus, látványos és provokatív. Nem csak az árusoknak okoz anyagi kárt, amit valószínűleg senki sem térít meg, hanem megsérti a templomi kultuszt, akadályozza a rituálé szerinti istentiszteletet és ezzel rést üt a mózesi, állatáldozatokra épülő hitvilágon. Teszi pedig mindezt a legnagyobb zsidó ünnep, a pészach közeledtével. Valami véget ér, valami új kezdődik. Szavaival és tetteivel lényegében ezt juttatja kifejezésre. A régi elmúlása és az új beköszönte mindig krízissel jár. A krízisz görög szó, azt jelenti: ítélet. A régi azért múlik el, mert megítéltetett és alkalmatlannak bizonyult. Törvényszerűen át kell adnia helyét valami másnak, újnak. Ott és akkor véget kell érjen az a gondolkodás, hogy Istent a szakrális helyen, a templomban lehet megtalálni, és hogy az ember a maga áldozatával jóindulatra tudja őt hangolni. Primitívnek tűnő, ám máig ható vallásos gondolat: Adom Istennek, amit elvár és várom, amit ezért adni fog. Ez egyfajta csere. Ezért nevezi Jézus találóan a jeruzsálemi templomot kereskedőháznak. Ennél nagyobb sértést nem is mondhatott volna.

Mivel azonban cselekedetének – az akkori felfogás szerint – van prófétai jellege, nem fogják le őt a templomőrök, hanem , némi gúnnyal megkérdezik tőle, hogy milyen csodajellel bizonyítja, hogy próféta? Van-e joga így eljárni, mintegy Isten nevében? Ezzel nevetség tárgyává akarják tenni, mert úgy sejtik, hogy Jézus semmilyen csodát nem tud tenni. Tudják, hogy azzal lehet Jézus tekintélyét a legjobban lerombolni, ha őt gúny tárgyává teszik. Egy próféta, akit kinevetnek, szánalmas.

Jézus azonban meghökkentő javaslattal áll elő. Olyannal, ami esztelenségnek tűnik. Azt mondja: “Romboljátok le a szentélyt és én harmadnapra föltámasztom (ἐγερῶ).” Szó szerint ezt mondja. A 46 évig épült templomot már lerombolni is istenkáromlás volna, három nap alatt visszaállítani pedig lehetetlen. El is fordulnak Jézustól, mint aki megzavarodott. Pedig ezekkel a szavakkal Jézus a jövő istentiszteletének útját jelöli ki. Azt, hogy Isten többé nem lakik kézzel épített templomban, mert az igazi szentély az ember lesz. Elsőként Jézus. Akit bár összetörnek, de harmadnapra föltámad.

Az új istentiszteletben pedig nem lesz helye többé az áldozatnak, mert Isten jóakaratát nem lehet megvásárolni. Az kegyelemből lesz a miénk, mindenkié. Így igazságos.

Csepel, 2021. márc. 21.