Akkor felelt egy a Vének közül, és mondta nékem: Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? És mondtam: Uram, te tudod. És mondta nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Jel 7, 13-17.
Akkor felelt egy a Vének közül, és mondta nékem: Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? És mondtam: Uram, te tudod. És mondta nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Jel 7, 13-17.
A Jelenések könyve vígasztaló irat volt az első nagy keresztyénüldözés idején. Domitianus császár, aki Kr. u. 81-96 uralkodott, volt az első császár, aki magát dominus et deus-nak (úrnak és istennek) szólíttatta, amit a keresztyének nyílt istenkáromlásnak tartottak. Nem csak a keresztyénekkel kegyetlenkedett. Lakomáin nem egyszer vadállatokat engedett az előkelő vendégek közé, hogy némelyeket szétmarcangoljanak. Más alkalommal olyan vacsorát adott, ahol a vendégek asztala mellett a sírkövük is ott állt, rajta a nevükkel. Rettegve költötték el a vacsorát, biztosra véve halálukat. A császár azonban csak gyönyörködni akart félelmükben, mert reggel – az egyébként értékes, ezüstből öntött – sírköveket vendégeinek ajándékozta egy rabszolgával együtt, aki azt házukba vitte. Végül, kegyetlenkedéseit megunva, Rómában összeesküvést szőttek ellene és meggyilkolták. Így szól az ige: De aki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; mindenki, aki engem gyűlöl, szereti a halált. (Péld 8, 36.) A ruhák megfehérítése a bárány vérében a mártíriumra utal. Jézushoz hasonlóan, Jézusért szenvedtek, amikor megtagadták, hogy a császárt istennek szólítsák.
Látszólag messze vannak tőlünk ezek az események, de csak látszólag, mert az egyháznak minden időben állást kell foglalnia a hatalom kérdésében. Embernek szolgál, vagy Istennek? Elvtelenül hódol mindenféle előnyökért a hatalmat gyakorlóknak, vagy vállaja a jézusi sorsot, tanúságot téve arról, hogy Krisztusé minden hatalom mennyen és földön. Ez a tanúságtétel az egyház számára nem lehetőség, hanem kötelesség. Enélkül lényegét veszíti. Nem a hatalommal való szembefordulás a lényeg, hanem mindenféle manipuláció elutasítása. Életünk Urunk kezében van, tőle várunk minden jót. Ez lényegében az első parancsolat lutheri értelmezése. Akár kalácsot, akár korbácsot nyújt felénk a hatalom – mindkettőre volt és van példa – nem igazolhatjuk annak bűneit. Az egyház a történelemben nem állhatott volna soha a trón mögé. Ma sem állhat(na) oda biodíszletként a hatalom mögé. Az egyház azért élhette túl a kommunizmust, mert már nem volt egyház. Hamis képzet az, hogy csak az evangéliumot hirdessük szabadon, a többivel ne törődjünk. Az evangélum alaptétele, hogy Jézus az Úr és más urak nincsenek. Illik mérlegre tenni, hogy a mi időnkben mit is jelent(ene) ez? Ide passzol egy idézet Vergilius Aeneiséből, Laokoon intése, mikor a trójai lovat látja a falak előtt. Quidquid id est, timeo danaos et dona ferentes, azaz: Bármi is ez, félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. Lám a pogányok értették! És mi?
Csepel, 2019. nov. 24.
|