|
Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az ÚR –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.
Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az ÚR –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen. Ez18,23.
A bűn – legyen az bármilyen – nem önmagában álló jelenség az emberi életben. Nem „csak úgy” van. Komoly motiváció áll mögötte. Mi készteti bűnre az embert? Miért lesz erkölcstelen, kéjsóvár, zsugori, kegyetlen, gyilkos, hazug vagy önpusztító? A Jakab levele szerint a bűn mögött a kívánság van. (Jk 1,14. „Hanem mindenki kísértést szenved, a mikor vonja és édesgeti a tulajdonkívánsága.”) De mi van a kívánság mögött? Egyetlen ok húzódik meg a mélyben: az élettel való elégedetlenség, az élet hiábavalóságának a felismerése. Egyéni vagy közösségi szinten. Egyfajta enerváltság, az életkedv elvesztése, ami aztán különféle kényszeres viselkedést vált ki az emberből. Leginkább keserűséget és agressziót. Lehet persze azt mondani, hogy mindenki uralkodjon magán!
Az 1Mózes 4,7. írja:”Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád van vágyódása; de te uralkodjál rajta!” Fontos, hogy „nem JÓL cselekszel” van, nem pedig „nem JÓT cselekszel”. Nem a cselekvés tartalmáról, hanem mikéntjéről beszél. Kain áldozatot mutat be Istennek. Jót cselekszik, de nem tiszta szívvel, hanem számításból – következésképpen nem jól cselekszik. Ebből fakad aztán a keserűsége és a gyilkosság, amit elkövet.
Szóval az ember nem tud uralkodni magán. (Jézusnak kell uralkodnia benne, rajta!)
A keserűség mindig erőszakhoz vezet. Kifelé vagy befelé robban.
Ha kifelé, akkor az ember igyekszik minél nagyobb szeletet kihasítani magának az életből. Azon az áron is, hogy ezzel másoknak testi vagy lelki kárt okoz. Az „ide nekem az oroszlánt is” életelv uralkodik. Az ilyen élet állandó, kényszeres öröm-keresés. Együtt jár a másokon való keresztülgázolással. A felelősség mindenkori áthárításával. Az ember minden tettét igazolja azzal, hogy csak azt kereste, ami jó (neki). Egész népeket hatalmába keríthet a keserűség, Ebből fakad aztán a háború.
Ha befelé robban a keserűség, akkor addiktív (kényszeresen függő) viselkedésre késztet. Lényegében önpusztításhoz vezet. Ennek vannak kifinomult és durva formái is a szenvedélybetegségektől az öngyilkosságig.
Isten azt mondja, hogy nem felel agresszióval az ember agresszivitására. Nem akarja a bűnös (életerejét vesztett) ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Isten új értelmet akar adni az életnek, vissza akarja adni az embernek az életkedvét. Életigenlő gondolkodásra akar vezetni az életcsonkító és halálközpontú gondolkodás helyett.
Jézus az erre vezető út. Tanításával és életével, rámutatott, hogy nem a másik megrövidítése, eltiprása vezet boldogságra, hanem a szolgálat és a szeretet. Ugyanakkor világossá tette azt is, hogy az életével zsákutcába jutott embernek nem kell önmaga ellen fordulnia, mert ő is elfogadott és szeretett, és számtalanszor újat kezdhet Isten erejével. Jézus nem moralizál, amikor felajánlja ezt az új életet, hanem Szent Szellemével rá segít. Úrrá akar lenni rajtunk a legjobb értelemben, ha mi is vállaljuk. „Nem erőszakkal, sem kényszerrel, hanem az én lelkemmel – azt mondja a Seregeknek Ura!” Zak 4,6. Megtérni, (helyes irányba fordulni) azt jelenti tehát, odatalálni az élet forrásához Jézushoz. Csillapítani kínzó sóvárgásunkat, élet-szomjúságunkat. Benne megtalálni elveszettnek hitt örömünket. És ha megvan, a bűnnek többé nincs hatalma rajtunk. Ez az Isten akarata.
Csepel, 2022. szeptember 11.
|
