Ne engedd, hogy elbukjunk a kísértésben! Hanem szabadíts meg a gonosztól!
Ne engedd, hogy elbukjunk a kísértésben! Hanem szabadíts meg a gonosztól! (Mt 6.)
Jézus azoknak tanítja ezt, akik már elkötelezték magukat mellette, azaz, hisznek. A hit azonban meginoghat, vagy megszegényedhet. Félszívűvé válhat az ember. Langyossá. A langyosakat pedig kiköpi az Isten. (Jel,3,16.) Életünk kísértése, hogy ne Istenben bízzunk. Az ember mindenek előtt önmagában bízik. Helyes és jó dolog is az önbizalom. Egészséges önbizalom nélkül nem lennénk képesek semmire. Gyermekeinknek igyekszünk a szeretet révén egészséges önbizalmat adni. Az élet azonban megtanít arra, hogy mindenre nem vagyunk képesek egyedül és mindent nem tudunk kézben tartani. A jelen kihívásai és a holnap bizonytalansága arra ösztönöz, hogy segítséget keressünk. Hol találok segítséget?
Tudás, pénz, emberek, család, nagyobb közösségek: barátok, egyház… - alkalom adtán segítség lehet. De nem megoldás.
Ne legyen más Istened! Mindennél (mindenkinél) jobban kell Istent szeretnünk és csak benne bíznunk. Tőle várjunk minden jót, mert minden jó tőle jön.
Rendben. Akkor hogyan?
Hit által. Jézus Krisztusért. Általa lehetünk gyermekei, ezért fölajánljuk Jézusnak magunkat. Így Isten osztozik életünkben, mi pedig az övében. Nincs mitől félnünk, mert rá hallgatunk. Szilárddá teszi lépteinket. Jézus imádkozik Lázár feltámasztásakor: Atyám! Tudtam is, hogy mindig meghallgatsz! - Ez a mi bizonyosságunk. Ha valamiért elvesztettük, kibillentünk, ebbe kell visszatérnünk. Különben forgószélként ragad magával a világ a káoszába. A gonosz, és a gonoszság játékszereinek érezzük magunkat? Nem Isten változott meg, hanem elkezdtünk kételkedni. A kételkedés nyomában oson a félelem, a félelem nyomában a kétségbeesés, a kétségbeesés nyomában pedig a bűn. A Gonoszt Jézus megfosztotta trónjától. Csak hitetlenség miatt érezhetjük kiszolgáltatottnak magunkat. Ő már megszabadított a Gonosztól. Ez a valóság. Minden más csak káprázat.
Mindig visszatérhetünk abba az ősbizalomba, amit Jézus nekünk ajándékozott. Isten gyermekei vagyunk és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk őhozzá. Itt és örökké. Mert azt választottuk, hogy szeretjük Őt és csak rá számítunk életünk minden dolgában. Ezt pedig nem adjuk fel semmi áron, hiszen Övé minden hatalom, övé a dicsőség és hála most és örökké. Így méltó és igazságos.
Csepel, 2021. aug. 15.
|