|
Lukács 5, 33-38
Lukács 5, 33-38.
Nem feledhetjük, hogy ez a hétvége az országgyűlési választás hétvégéje. Akármilyen kimenetele is lesz a választásnak a sok kétség, zavar, és szorongás közepette biztató két ige, ami arra int minket, hogy az erő és a hatalom Istenünké. Mi is az övéi. Az ő erejével pedig meg fogunk állni, tovább tudunk indulni minden körülmények között. 1 János 5,4.: "Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk." Ézsaiás 40, 31. "De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! "
A mi reménységünk nem emberekben van. Veszedelmünk sem az, amitől az emberek félnek, "mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." Ef 6,12.
Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja. 2 Tim 2, 19.
Igénk a régi és az új határmezsgyéjén történő változásról szól. A változás lehet jó, vagy rossz. Egy biztos: A változás megpróbálja az embert. Új helyzet, új kihívás. Elszakadás a régitől, más szemléletmód. >Metanoia< – az értelem megváltozása. Lehet – változás közepette is – ragaszkodni a régihez. (És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó. 39. v.) és lehet félig benne ragadni a régiben úgy, hogy közben az új után is nyújtózkodik az ember. Ezt példázza az új posztóból régi ruhára nem illő folt.
Jézus változást hoz. Radikális változást. Ez pedig az Istennel való közösségünket érinti. Ezt helyezi Jézus új alapra. Istennel való közösségünk új alapja a golgotai kereszt. A kereszt előtt a régi szövetség volt érvényben: Aki megtartja a törvényt, az remélheti Isten kegyelmét. A kereszt által új szövetség lépett érvénybe: Jézusért kegyelmébe fogadott Isten. Higgy, mert szeret, úgy, amint vagy – föltétel nélkül. Jézus választás elé állít: Vagy ő, vagy a törvény. Vagy a kegyelemre, a teljes bűnbocsánatra támaszkodsz, vagy megmaradsz a törvény vallásnál, és élsz tovább félelemben, képmutatásban és kétségben. Vagy önigaz farizeusként állsz Isten előtt – kárhozatra és ítéletre várva, - vagy kegyelmet nyert boldog bűnösként, örök életre várva. Nincs középút. Nem lehet fél lábbal a parton, fél lábbal a csónakban állni. Ülj be a kegyelem csónakjába és bízd magad a kegyelem tengerére.
El-eljön az idő az életünkben, amikor vágyódunk változásra. Olyan helyzet is lehet, hogy a változás elkerülhetetlen. Maga a múló idő is változásra késztet. A változás jó, ha annak forrása Jézus. A változás pedig ez: Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem. Galata 2, 20. Őrá csodálkozunk rá, újra meg újra, mert a keresztyén életben a változás nem egyszeri, hanem meg-megújuló. 2 Kor 3, 18.: "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől." - "És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt..." Kolossé 3, 10. Ez az új ember, a létnek egy új formája, amit így mond a Szentírás: Krisztusban. Miénk ez, hit által, s érte egyedül Istené a dicsőség most és mindörökké. Ámen
Csepel, 2018. ápr. 9.
|
