1%

AUGUSZTUS 20.

Máté 4, 8-10. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta néki a világ minden országát és azok dicsőségét és mondta néki: Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor mondta néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.

Ritkán esik jeles nemzeti ünnepünk vasárnapra. Illő, hogy ha mégis, akkor annak összefüggésében figyeljünk Isten igéjére. Az első parancsolet – melyet Jézus itt szabadon idéz – arra tanít, hogy minden reményünket Istenbe vessük, mert ha bármi másba, bárki másba, akkor bálványimádók leszünk. A magyar nép mindig hajlamos volt valakit bálványozni. Történelmünket akár nevekkel is megírhatnánk. Beszélünk Rákóczi-korról, Horthy-korszakról, Rákosi- és Kádár-korszakról. Lehet, hogy egyszer Orbán-korszakról is fognak beszélni. Ma még nem tudjuk, milyen előjellel. Emberek bálványozása azonban soha nem volt javára a nemzetnek. A vezetők maguk is kihasználták a népnek ezt a gyarlóságát, ugyanakkor ők maguk is elvesztették az arányérzéküket és józanságukat, s olyan útra vittek sokakat, mely nem Isten előtt megimádkozott út volt. A magyarság hihetetlen vérvesztesége, melyet a történelem során elszenvedett, összeköthető az emberek bálványozásával. A messze idő-távolból I. István király is bálványozott figurává lett. Szavait különböző kormányzatok – a maguk érdekei szerint – szentírásként idézik. Személyét idealisztikusan festik le, pedig a maga korában a nemzet megosztója, saját hatalmának csodálója, a viszály magvának évszázadokra elhintője lett. Hatalmát csak idegenek segítségével tudta fenntartani. Drágán fizetett érte. Először fia életével, aki bizonyára nem természetes halállal halt meg. Csak a katolikus egyház faragott belőle is bálvány szentet. Az Árpád-házi királyok közül alig valaki halt meg természetes halállal. A trónviszályok darabokra szaggatták a nemzetet. A testvérgyűlölet a magyarságnak máig ható bűne. Nem faragunk bálványokat, sem sem Máriából, sem I. Istvánból, se senki másból. Jézust kövessük! Ő nem követelte mások életét, hanem a magáét adta oda. Nem arra tanított, hogy fölébe kerekedjünk másoknak, hanem hogy szeretettel szolgáljunk a nekünk adott tehetség szerint. Arra is tanított, hogy a mi országunk a mennyekben van, ahonnan őt várjuk vissza, hogy elváltoztassa a mi halandó testünket az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá. Aki ezt a mennyei országot tartja szem előtt, annak lesz drága a földi hazája is. Az nem emigrál, pusztán azért, hogy több euró legyen a pénztárcájában. "Hazádnak rendületlenül..." Jézus arra is tanított, hogy minden dolgunk szeretetben történjék és a megalázást ne viszonozzuk gyűlölettel. Ha valaki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik orcádat is. Arra is tanított hogy ne fogjunk fegyvert, mert ember haragja Isten igazságát nem szolgálja. Jézus tanítása számunkra nem ideálizmus, hanem Isten akarata. Ha valakinek tetszik másként járni, mi azzal nem vitatkozunk, de nem tekintjük keresztyénnek. Az uram-uramozás helyett mi cselekedni szeretnénk annak akaratát, aki a sötétségből az ő világosságára hívott el minket. Nem embereknek akarunk tetszeni, hanem az Úrnak. Egyéb urakat pedig nem ismerünk el magunk felett. Nincs félnivalónk, mert aki jót cselekszik, azt nem ítéli el semmilyen törvény, és aki igazat mond, azt semmilyen hazugság nem cáfolja meg. Személyes és nemzeti felemelkedésünket nem eszméktől, nem is kétes értékű példaképektől várjuk, hanem egyedül Jézus Krisztustól, aki azért jött a világba, hogy az ördög munkáit lerontsa.

Csepel, 2017. aug. 20.