Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten fia, abban megmarad Isten, Ő pedig Istenben.
Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten fia, abban megmarad Isten, Ő pedig Istenben. 1Jn 4,15
Tegnap este az egyik TV csatornán újra levetítették A Da Vinci-kód c. filmet, amely egy krimi keretei között arra próbál válaszolni, hogy ki volt Jézus? Arra a következtetésre jut, hogy Jézus csupán egy ember volt. A magdalai Mária (akit következetesen és hibásan Mária Magdolnának nevez) volt a felesége, és utódai ma is köztünk élnek. A mű nyilván nem akar bibliamagyarázat lenni, csak egy fikció a filmipar milliónyi kínálatában. A filmet nem minősítem, hiszen de gustibus non est disputandum. Ám erkölcstelennek tartom, hogy azt a forrást tagadja, amiből egyébként az anyagát meríti. Ha a Biblia nem hiteles, mi értelme hivatkozni rá? Ha hiteles, mi értelme tagadni? Az evangéliumok közel egy idősek a földön járt Názáreti Jézussal, akiről hű képet rajzolnak. Figyelmesen olvasva megismerjük személyét és művét. Így nem keveredünk találgatásokba. Nem csak a tárgyilagosság követeli ezt meg. Jézus, az emberi élet vonatkozásában meghatározó, sőt mindent eldöntő személy, akit megismerni nemcsak szükséges, de életbevágóan fontos is. Erről szól a mai vasárnap igéje:
János első levele, 5,4-5 Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
A “világ” szó itt mindazt jelenti, ami bennünket Istentől, a gyógyulástól és az örökkévalóságtól elválaszt. Mindazt, ami az emberi életet eltorzítja, megnyomorítja és ami az embert önpusztító cselekedetekre ösztönzi. Mindazt, ami az igazság látszata alatt a fondorlatos hazugság hálójába kerít, magatehetetlenné, gyávává és céltalanná tesz. A Jézusba vetett hit, illetve maga Jézus mindezt képes legyőzni. Aki az ő nevét hívja segítségül, megmenekül! Tessék kipróbálni! Jézus személyét illetően a legjobb meggyőződésre akkor jutunk, ha segítségül hívjuk őt! Akkor nyilvánvaló lesz, hogy Ő él és meg is menti azokat, akik benne hisznek. Ettől kezdve nincs miről vitatkozni. Aki azonban nem akar hinni, nem próbálja meg/ki, az magára vessen. Mintegy tíz évvel ezelőtt megbetegedtem. Hetekig nem tudtam aludni, a szorongás magas vérnyomást, szapora pulzust idézett elő. Gondolkodásom is zavart lett. Az orvosi diagnózis mélydepresszió volt. Kábító hatású gyógyszert kaptam, amivel szemben azonban bizalmatlan voltam, így nem vettem be. Akkor még házhoz is kijött a doktor és búcsúzóul csak annyit mondott: Ezt le kell küzdeni. Igen, gondoltam, de nem egyedül, mert úgy nem megy, csak egyre rosszabb lesz. Elkezdtem segítségül hívni Jézust. Az ő nevéből valóságos erőt nyertem. Gyógyító erőt. Nem egyik napról a másikra, de fél éven belül rendbejöttem. A munkából is csak egy napot hiányoztam. Vele sikerült. Nélküle már alighanem valami emberi roncsként sodródnék. Ha valaki segít rajtunk, azt – jó esetben – nem felejtjük el. Azt sem próbáljuk eljátszani, mint ha csupán képzeltük volna, hogy segített. Jézus valóságos. Jézus az Isten Fia. Megmentőnk. Nem egyszer, hanem sokszor az életünk során. Ha segítségül hívjuk, megismerjük őt és hatalmát, amit mindig a mi javunkra használ. Vele legyőzhetjük lelkünk minden ellenségét. Ajánljuk őt bizalommal a beteg világnak.
2020. ápr. 19.
|