1%

Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt: olvasd fel a törvényt az egész Izráel előtt fülük hallatára. És az ő fiaik is, a kik nem tudják még, hallják és tanulják meg! Mondta azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd Józsuét, és álljatok elém a gyülekezet sátorában. 5Mózes 31.

Mózest halni hívja az Isten. Élete végén figyelmét arra kell fordítania, hogy mit hagy maga után. Hányatott élete bővelkedett megpróbáltatásokban. Már csecsemőként is hajszálon függött az élete. Egy gyékénykosárban a Nílus menti nádasban, kígyók és krokodílok között, ahol egy víziló bármikor péppé taposhatta volna, kezdődött az élete. Azután lényegében elrabolták a családjától és idegen környezetben, népe ellenségei között volt kénytelen felnőni. Neveltetése ellenére sem lett idegen szívű, ragaszkodott a héberekhez, zsidóságához. Emiatt is került életveszélybe és kellett fiatalon a pusztába menekülnie, ahol – kényszerűségből – negyven éven át birkákat őrzött. De nem ez volt a legnehezebb. Amikor Isten megbízta őt a zsidó nép kimentésével, akkor kezdődtek igazi viszontagságai. Bár nem kis nehézségek árán, de sikeresen véghez vitte az exodus-t, szétvált a tenger és kivonultak a zsidók Egyiptomból, hogy immár önálló népként megkeressék az Ígéret Földjét. Ezt a népet azonban sokkal nehezebb volt terelgetni a pusztán át, mint a birkákat. Zúgolódtak, föllázadtak Mózes és Isten ellen. Aranyborjút imádtak, visszakívánkoztak a szolgaságba; Egyiptom húsosfazekaihoz, Kánaán földjének határán pedig gyáván meghátráltak és visszafordultak. Így pergett le aztán újabb negyven esztendő és Mózes megtört, és megöregedett és megértette, hogy ő már nem mehet be a régi-új hazába, Józsuéra marad a feladat, hogy befejezze, amit Isten vele kezdett. Ők ketten állnak a Szövetség Sátrában. A múlt és a jövő. Józsué előre néz, Mózes alighanem hátra. Mi hát a hagyatéka? Kincseket nem hagy népére. Fájó, de tapasztalatokat sem, hiszen a megtett út tanulságait majd hamar elfelejtik. Idő közben meghalt az a nemzedék, amely szemtanuja volt az Isten tíz csapásának, amivel Egyiptomot sújtotta, evett az égből hulló kenyérből, a mannából, és ivott, a sziklából Mózes botja nyomán fakadó forrásból. A fiatalok számára mindez már csak legenda. Kánaánt még el kell foglalni, nem kevés harc árán. Mi lehet tehát Mózes öröksége? Isten azt mondja: A Törvény. Azt kell fölolvasni az időről időre, nemzedékről nemzedékre összegyűjtött Izrael előtt, hogy el ne felejtsék. Lesznek majd, akik megtartják és akik megtartják, azokat megtartja a törvény. Történet szerint II. Frigyes porosz király, aki felvilágosult uralkodó volt, felszólította udvari prédikátorát, hogy mondjon neki egy cáfolhatatlan Isten-bizonyítékot. Némi gondolkodás után a lelkész így felelt: Fenség! A zsidók. Fennmaradásuk, létük a leghatározottabb Isten-bizonyíték. Mert a törvény megtartja azt, aki megtartja a törvényt. Jézus mondja: “Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy ióta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” El kell azonban gondolkodnunk, hogy ha ma szeretnénk embereket összegyűjteni, hogy meghallgassák az Isten törvényét, vajon hányan jönnének el? És akik eljönnének, közülük lenne-e akár egy is, aki azt szívéből megtartaná?

Csepel, 2021. jan. 17.