Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit !
Lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában, aki erre elment a Jordán mellett lévő minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatára, amint meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit ! Lk 3,2-4.
Nagy a készülődés. Két napja egymást érik az emberek a boltokban és a piacon. Már parkolóhelyet sem találni. Mindenki feszült, ideges. Gyakoriak a koccanások nemcsak az autók, de az emberek között is. Mérhetetlen mennyiségű pénz cserél gazdát hasznos és kevésbé hasznos ajándékokra. Mindenki tervezi az ünnepi vacsorát. Készíti a fenyőfát. Készíti az ünnepet. A rádió karácsonyi dalokat harsog, a TV csöpögős-romantikus műsorokat vetít. A kérdés csak az, hogy miért? Mire ez a nagy készülődés? Tényleg, mire készülünk? Arra, hogy majd egy hangulatos estét eltöltünk gyertyafény mellett, családi körben, ahol reménység szerint mindenki elégedett azzal, amit kapott vagy amit adott? Divat lett ünnepet készíteni, de hol az ünnepelt? Valaki úgy fogalmazta, hogy lényegében magunkat ünnepeljük. Micsoda ízléstelenség. Az egész karácsonyi cécóra ez a legmegfelelőbb kifejezés.
Mit kellene igazából készíteni?
Nem vacsorát és nem fenyőfát, nem ajándékokat és nem süteményt, nem hangulatot, nem jászolbölcsőt és betlehemezést. Világosan beszél Ézsaiás és Keresztelő János: Készítsétek meg az Úrnak útját!
Milyen út az? Kinek készül? Hová vezet? Hogyan lehet azt készíteni?
Ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Ez az út lelki. A szívünket járja be. Isten közlekedik rajta a Szent Szellem által. Nem látható. Nem külsőségekben, hanem rejtetten. Nem hagyományokban, sem templomi vagy egyéb szertartásokban meg nem fogható. Csendes út ez, senki sem ismeri, csak maga Isten.
Kinek készül? Az Úrnak. Nem a jézuskának, nem az angyalkáknak. Nincs benne semmi cukiság. Az Úrnak készül, aki úrrá akar lenni a szívünkön, életben és halálban. Bennünket teljes önátadásra hív, hogy csakis az ő akaratának eszközei legyünk a világban. Őt képviseljük teljhatalommal, minthogy ő az Ura mindennek. Földieknek, föld alatt valóknak és mennyeieknek egyaránt.
Hogyan lehet ezt az utat készíteni? Úgy, ahogy Keresztelő János is hirdette: Őszintén belenézve Isten törvényébe. Sorra véve a parancsolatokat, azt a tizet, és legfőbbet: A szeretet parancsolatát. Önvizsgálatban, mentegetőzés nélkül belátva bűneinket. Kérve: Jöjj Úr Jézus! Könyörülj rajtam, bűnös emberen! Advent nélkül nincs Karácsony. Bünbánat nélkül nincs találkozás Jézussal. Csak agyoncicomázott színjáték van, sok statisztával: Pappal, ceremóniával, csengettyűvel, báránykákkal, miegyébbel. Aztán utána a csömör. Megunt játékok, kiolvasott könyvek, felesleges kütyük, utcára dobott fenyők.
Készítsétek az Úrnak útját! Készítsétek, mert az az igazi ünnep, ha Az jön el hozzátok, akit egyedül megillet az ünneplés, mert övé a dicséret és a dicsőség, övé a köszönet azért, hogy megváltást hozott, nekünk bűnösöknek.
Csepel, 2022. december 18.
|