1%

Jób 42, 1 Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt: 2Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen. 3Én borítottam tervedet homályba, olyan szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás. 4Hallgass meg hát, kérlek! Beszélni szeretnék! Kérdezni akarlak, világosíts fel! 5Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak. 6Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban! /Szent István Társulati Biblia/

Jób a legfontosabb dolgot tudja: Isten valóságos Isten. Szuverén Úr. Az egyetlen a világon, aki mindent akarata szerint tesz. Semmi és senki nem korlátozza őt. Rajta kívül nincsen más, aki hozzá fogható volna. Nagy dolog, ha valaki ezt tudja. Az emberek többsége – a vallásos emberek többsége is – úgy gondolja, hogy Istent korlátozza valami. Szertartásokkal befolyásolható. Csak bizonyos föltételek mellett teljesül akarata. A világ tőle függetlenül forog és az ember tőle függetlenül rendelkezhet magával. Szabad akarata szerint tehet ezt vagy amazt és véghezviheti, amit elgondolt.

Tévedés ez. Determinált az életünk. Körülményeink, neveltetésünk, személyiségünk meghatározza cselekvésünket. Luther szerint – és én osztom a véleményét – nincs szabad akarat. Vagy Jézus Krisztus uralja az életünket, a lelkünket a Szent Szellem által vagy a Gonosz a maga gonosz lelkével. Nincs semleges terület, ahol az ember ide-oda mászkálhat kedve szerint jó és rossz között. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai (lányai), akiket pedig nem, azok a legjobb szándékukkal is a Gonoszt szolgálják. Utóbb kiderül. A világ tele van jó szándékkal és mégis egy szennygödör az egész. Vajon miért? Az ördög lovagol az istentelen emberek jóakaratán is. Akik viszont Istent szeretik – a Szent Lélek által – azoknak minden javukra szolgál. Még a bukásaik is. Nincs autonómia. Csak a bukott ember hisz abban, hogy törvényt szabhat magának. Ám sosincs magában. Csak Istennek van élete önmagában, ahogy Jézus mondja a Jn 5, 26-ban. Nekünk csak vele összefüggésben van életünk – vagy meg nem tért szívvel, állandó vitában, vagy megtérve és újjászületve, dicsőítve és csodálva Őt!

Jób a legfontosabbat tudja. Ugyanakkor ez őt automatikusan nem vigasztalná. A nyomorúságok sokasága, a veszteség, a gyász, a hiábavaló erőfeszítés, a nem múló betegség – színültig töltötték keserűséggel a szívét. Értelmetlennek látta életét, a halált kívánta, vagy inkább, hogy meg se született volna… De sokan kívántunk már ilyet kisebb bajok közepette is! Mitől múlik el ez az érzés?

Nem elég azt tudni, hogy Isten mindent megtehet. Azt is tudni kell, hogy amit tesz az helyes és jó és olyan örök rendet szolgál, amit emberi ésszel nem lehet fölmérni, átlátni és épp ezért nem tanácsos bírálni sem.

Isten az ő lényéből, alkotásaiból és terveiből valami töredéket megmutat az értelem számára, de őt megismerni nem az intellektus dolga.

Eredményesebb, ha nem Istenről, hanem Istentől tanulunk. Jn 6, 45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. Könyvtárnyi könyvet olvashat valaki, de mindez nem ér föl a Lélek egyetlen szavával, amely Krisztushoz vezet és a kereszt titkáról fellebbenti a fátylat. Az ember értetlen szíve megsötétedett. Mégsem marad sötétben, ha Krisztus fénye beragyogja. A tudás csak a gyötrelmet szaporítja (Prédikátor 2,1.) – Isten Lelke azonban megelevenít. (Jn 6, 63. és 2 Kor 3, 6.)

Jób feneketlen bánata Isten megszólító szavára szűnni látszik. A lehorgasztott fejű ember csodálattal és érdeklődéssel tekint fel. Szűk világa hirtelen végtelen távlatú lesz. Bárcsak szólna hozzánk is ilyen személyesen az Örökkévaló! Ámulnánk – hiszen nem vagyunk más, mint az Ő lehelete.

Csepel, 2019. febr. 3.