|
Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel...
Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel, de tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük a valóságot, és hogy mi valóságban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez a valóság Isten, és ez örökké-valóság. 1Jn 5, 19-20
(Saját fordítás)
Fontos, hogy mit élünk meg valóságként. Az ördög mindig vetít. Megtévesztő lehet az értelem (gőg) az érzelem (vágy), szoktuk mondani azt is, hogy elvakít az indulat. A szemünk is megtéveszthet, hát még a szép szavak. Amikor összerakosgatjuk az életünket emberi kapcsolatokból, tanulásból, munkából vagy abból,amit kikapcsolódásnak nevezünk, kiérlelődik valamilyen személyiségünk – akkor azt hisszük, hogy az a valóság. De akkor miért múlik el? Ha valóság, akkor nem szabadna elmúlnia. Nem lehetne olyan változó, mint az időjárás. Jézus Krisztus azért (is) jött, hogy megismerjük a valóságot. Ez csak a Szent Lelke által lehetséges. Általa kezdjük másképp látni a világot, az embereket, önmagunkat. A munkánkat, a jövőnket és azt, hogy miért is vagyunk. Másképp látjuk a halálunkat is.
Nem vagyunk magunkban – nem vagyunk a saját énünk rabjai. Az óádám meghalt, isteni természet részeseivé lettünk. Nem vagyunk a gonoszságban – amiben egyébként a világ vesztegel – hanem Krisztusban vagyunk. Valahogy úgy, mint a búvár a búvárhajóban.
Tudjuk, hogy Isten mindenkor szeret minket, nem ítél el, nem hagy el, nem vet meg, sőt segít, megáld, vezet, megóv. Az ő szemével nézhetünk körül a világban: ítélkezés és részrehajlás nélkül.
Nem vagyunk a kárhozatban, büntetésben, hanem kegyelemben. Ez a mi valóságunk, ha mást érzékelnénk is.
Ha vége, akkor sem maradunk a halálban, hanem Krisztusban, aki maga az élet. Ez a valóság, nem a pusztulás. A benne való élet megszakíthatatlan. A Valóságban nem a materiális értékek a legfontosabbak, nem is a szellemiek, nem az emberi viszonyok, hanem hogy közösségünk van az Isten Fiával. Ez az, ami megmarad örökké. Ne hagyjuk megtéveszteni magunkat attól, aki tagadja a valóságot és az illúziót tünteti fel valóságnak. A Sátán a legnagyobb illuzionista. Elhazudja, amik, akik valójában vagyunk: mennyei polgárok, Isten drága gyermekei és Krisztusnak örököstársai. Már elnyertük mindazt, ami a/z (örökké)valóság. Hit által miénk, mert az igaz ember hitből él, hit által az, aki. Ha kétségünk támad, ha valami elvonja a figyelmünket, gondoljunk arra, hogy épp csak homályosan látunk. Akkor jól dörzsöljük meg a ( lelki) szemünket! 🙂 Kitisztul.
Csepel, 2020. júl. 26.
|
