1%

Mielőtt a hit Krisztusban el nem érkezett, a törvény őrzött minket.

Amikor pedig valóra vált az ígéret Krisztus által, nyilvánvaló lett hogy Isten igazat mondott: megtartja ígéretét. A törvény, mint pedagógus tanított minket arra az útra, ami elvezetett Krisztushoz. Így nyertük el örökségünket: az igazságot,ami a miénk. Amikor elérkezett hozzánk a hit, alkalmassá váltunk, hogy Isten gyermekeivé legyünk. Most már, nem a pedagógus felügyel és tanít minket, hanem maga az Isten! A Szent Szellem segítségével nevel fel minket. Hiszen, mindannyian Isten gyermekei vagytok hit által Krisztus Jézusban. Mindenki, aki alámerült a keresztvízben, az meghalt sajátmaga számára. Onnantól kizárólag Istennek él, az Ő akaratát teljesítve. A keresztségben az Örökkévaló a nevére vesz minket. Cselekedeteink többé, nem halandó emberek öncélú kapkodása, hanem élet, az életért! Ha a hit működni kezd bennünk a Szent Szellem által, akkor megváltozik a viselkedésünk. Olyan dolgokat teszünk és mondunk, amiket Krisztus!

Nem számít már, hogy ki honnan jött, vagy minek gondolta magát azelőtt. Már senkit sem érdekel, hogy zsidónak, görögnek, rabszolgának, szabadnak, férfinak vagy nőnek született test szerint. Mert mindenki, aki a Krisztus testévé vált hit által, a keresztségben, többé már nem testi, hanem szellemi meghatározottságú, egy lényegű vele. Egy Szellem adja a keringését az egész testnek. Krisztus Szellemi testévé válunk! Erejét, hatalmát, szándékát velünk viszi végbe. A Krisztus akarata pedig, nem más, mint az Atyával való egység. Ez a teljes közösség az Egész-ség. Gal 3, 23-28.

Valaki úgy mondta egyszer: Semmi sem biztos, csak a változás. Ez igaz. Nem mindegy azonban, hogy mi és milyen irányba változik. Sok olyan változás van, ami az entrópia (a rendezett anyag folyamatosan halad a szétesés állapota felé) velejárója. Ám csak egy, ami ellenkező irányba hat. Nem pusztít, hanem felemel, nem az nyészet, hanem az élet felé fordít. Ez pedig az újonnanszületés, amiről Jézus Krisztus azt mondja, hogy elengedhetetlenül szükséges. Ha szeretnénk valami jó változást az életünkben, akkor újonnan kell születnünk, vagy ha már megtörtént ez a csoda az életünkben, akkor figyelemmel és odaadással várni mindazt, amit Krisztus cselekszik bennünk és általunk. Szükség szerint aktív engedelmeségben, mint akiket Isten szelleme vezet. Akiket ő vezet, azok Istennek fiai és lányai. Nem mindegy, hogy úgy próbálok jó életet élni, hogy mintegy magamra erőszakolom a szükséges vagy előnyösnek hitt szabályokat. Mintegy külső nyomás alatt, ami ellen bensőm állandóan tiltakozik, vagy úgy élek, hogy életem összekapcsolódik a jó forrásával, Krisztussal, aki maga formál a maga képére és hasonlatosságára. Az a különbség, mintha egy villanykörtét kívülről világítanánk meg vagy áramot vezetnénk bele. Nincs értelme kívülről rávilágítani, mert nem arra készült, hanem, hogy belülről világítson. A mi életforrásunk Krisztus. Ha rákapcsolódunk beteljesül az ígéret: Ti vagytok a világ világossága. Ha nem, akkor akárhogy erőlködünk. Mégis oly sokan döntenek úgy, hogy a törvény külső megtartásával vagy meg nem tartásával alakítják ki életük kereteit. Pedig ennek rég lejárt az ideje. Az ember a halál felé fordul az élet helyett. Lehet erkölcsöt, morált hirdetni vallásos alapon vagy az ellenkezőjét, tagadva Isten törvényének érvényességét – ez igazából egyre megy. Olyan, mintha szomjan halnánk a forrás mellett. Mert csak az számít, amit Ő tesz bennünk szelleme által. És mert neki élünk számít, hogy mit teszünk, ugyancsak az ő szelleme által. Mint a samariai asszony történetében: Jézus azt felelte: ťHa ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked. Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne. Jn 4, 14.

Csepel, 2022. jan. 1.