Tisztánlátás
Tisztánlátás
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Máté 7,3.
Divat lett a kritizálás. Hol a hiba? Mindenben ezt figyelik sokan. Régi magyar szokás ez. Az elégedetlenségből fakad. Nem rossz dolog az elégedetlenség, ha magunkkal vagyunk elégedetlenek. Az ilyen érzés nagyobb igyekezetre sarkall. Több tanulásra, jobb munkára. Jézus szerint ott van a hiba, ha másokkal vagyunk elégedetlenek. Ez csak bosszússá tesz és megmérgezi körülöttünk a levegőt. Aki nem tudja észrevenni a jót, az örömtelen emberré lesz. Valamennyi jóban pedig mindenkinek van része. Istenem! Gyakran nyílik szám panaszra, pedig tele van a világ és egész életem atyai jóságod jeleivel. Hazánkra is tekinthetünk kritikusan. Állapota, mindenkori vezetése mindig hagy kívánnivalót maga után. Keresztyén emberként azonban nem összpontosíthatjuk figyelmünket a hibákra. Ami jó, azt köszönjük meg. Aki jóra igyekszik, azt bátorítsuk. A hibát – ha rajtunk áll – javítsuk, szó nélkül. Ha javíthatatlannak tűnik, kérjük Isten segítségét, hogy alkalmas embereket találjon, akik képesek jóra fordítani a rosszat. Igazából ez volna a keresztyénség küldetése, missziója a világban: Jóra fordítani a rosszat. Jézus is ezt tette. Áldozatából született a legnagyobb jó, a megváltás. Megbocsátás, szabadulás megkötözöttségekből, szenvedélyektől, megújuló, értelmes élet. Áldozatkészség, türelem, szelídség – és végül az örökkévalóság távlata. Csak ne kritizáljunk! Annak semmi értelme.
Csepel, 2018. ápr. 29.
|