"És nagy sokaság ment hozzá, vivén magukkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezték őket a Jézus lábai elé; és meggyógyította őket." Máté 15, 30.
"És nagy sokaság ment hozzá, vivén magukkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezték őket a Jézus lábai elé; és meggyógyította őket." Máté 15, 30.
Isten mindenkivel a hozzá illő módon beszél. Jézus pontosan tudta, hogy kit mivel lehet megmozdítani. – Az egyszerű, írástudatlan néppel a csoda nyelvén beszélt. Ők ezt értették.
A tanítványokkal példázatokban beszélt – Ezek igazából egyszerű mesék voltak, amiket meg is magyarázott. Egy helyen azt olvassuk, hogy semmit sem mondott nekik példázatok nélkül.
Korának teológusaival Jézus teológiai kérdésekről beszélt. Akkoriban a Törvény és annak megtartása állt a teológusok gondolkodásának középpontjában. Jézus a szeretet fontosságát hangsúlyozta, ami nem felülírja, hanem betölti a Törvényt.
Volt, akivel Jézus egyáltalán nem állt szóba, mert az illető semmit sem foghatott fel Isten dolgaiból. Mert mindig az volt a cél, hogy az ember lelkében közelebb kerüljön Istenhez, megértse és viszonozza szeretetét. Sőt eggyé legyen Vele. Maradjatok énbennem és én tibennetek … János 15, 4.
Egy keleti közmondás szerint a csoda, az Istenhez vezető úton, csak az első lépés. Annak fontos, aki még semmit, vagy keveset tud Istenről. Isten szeretet-nyelvének, amin velünk beszélget fokozatai vannak. Úgy tanít, mint mi a gyermekeinket. Amit már megérthet, amit már magáévá tehet… Az első a ringatás. Ez a csoda. (Gyógyulás, szabadulás, átélés) A második a szó-fogadás. Fogadni a szót, befogadni, tenni. "Hallom és engedelmeskedem" – mondták a Kán futárai, akik az arany pajczát viselték. A harmadik lépcső a kereszt – az élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus Galata 2,20. Ez a saját identitásunk feloldódása Őbenne. Miközben meghaló főnixként porrá omlik, büszkeség, akarat, jóság és álnokság – megszületik egy mélyebb közösség Vele. A keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje. I. Korinthus 1, 18. És még van tovább! Az Új Teremtés, ami már egy a földi, testi léten túlmutató élet, amiről azt mondja a Pál apostol, hogy elragadtatunk, és mindenkor az Úrral leszünk. El nem múló örömben. Milyen boldogság, ha azzal lehetünk, akit szeretünk és aki viszontszeret! Akkor nem is kell semmi más. Sem étel, sem ital, sem javak, csak ő. Mennyei dimenzióban: "Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé!" Zsoltárok 84, 3.
Csepel, 2019. május 19.
|