1%

Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik. 5Móz 8,2-3.

A modern ember súlyos aránytévesztésben él. Azt gondolja, hogy élete értelme az anyagi javak gyűjtése, fölhalmozása. Ha sikerrel jár, nem tudja abbahagyni, bármennyije is van. Mindig többet akar. Nem számol azzal, hogy a halál mindent elragad tőle. A szerzés lázában megfeledkezik Istenről. Napjait kitölti a magáért vagy másokért való fáradozás. Furcsa mód a keresztény gyökerekre hivatkozó nyugati kultúra siklott félre a leginkább. Itt lett mindennél fontosabb a történelem során a pénz. Úgy tűnik, hogy Jézus erre vonatkozó tanítása a legkevésbé sem érte el az embereket. A sátán egyik kísértése volt ez, amikor Jézus a pusztában böjtölt. Akkor mondta – rámutatva a világ minden kincsére – „mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem”. Jézus akkor idézte az 5Mózest: nem csak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik. Sokan talán nem is tudják, hogy ez az ige innen jön.

Mi a baj a javak fölhalmozásával, a szerzés bűvöletével? Az első parancsolat megszegése jár vele. Akarva, akaratlan istenévé válik az embernek az, amit megszerez vagy amit meg akar szerezni. Lényegében arra kényszerül, hogy a Sátán előtt boruljon le. Ekkor ugyanis többé nem Istentől várunk és remélünk minden jót, hanem a megszerzett javaktól.

Ebből aztán sok más bűn is következik. Az imádság elhagyása, az ünnep meg nem szentelése, családi viszályok, háborúk, korrupció és hazudozás, kielégíthetetlen kívánságtenger. Valaki így fogalmazta egyszer: Nem a világ szegényeit nem tudjuk jóllakatni, hanem a világ gazdagjait nem tudjuk kielégíteni végtelen kapzsiságukban. Henry Ford mondta: „Zárjátok börtönbe a világ ötven leggazdagabb bankárját és nem lesz több háború”.

Ne gondoljuk azonban, hogy tőlünk távol áll ez a kísértés. Már gyermekeink is a szerzés bűvöletében nőnek föl. Az enyém! - kiáltja a gyermek, amikor a játékát szorongatja. Utóbb az oktatás és nevelés is arra fordítja a figyelmét, hogy mi lehet az övé, ha megfelelően kondicionálja magát. A javak fölhalmozása a természet világának kirablásával és elpusztításával is együtt jár. Ennek lehetünk szomorú tanúi ebben az évszázadban.

Mit állíthatunk szembe mindezzel? Mit állít szembe Jézus? Isten beszédét. A törvényt és az evangéliumot. Éppen azt, amitől a szerzés bűvöletében elfordul az ember figyelme. Istennel való közösségünk, kapcsolatunk alapja a kinyilatkoztatás, az ige. Ez ad módot arra, hogy életünket helyes alapra helyezzük és kellő hangsúlyt kapjon, ami fontos és megértsük azt is, hogy mi nem fontos. Isten igéje nélkül fel sem ismerjük, és megtenni sem tudjuk azt, ami helyes. Abban van erő, ami gondolkodásunkat és érzületünket meg tudja változtatni. Abban adatik nekünk megtérés, (metanoia=az értelem megváltozása). Ezért figyelmeztet Jézus, hogy mindennél fontosabb őt hallgatni és szava szerint cselekedni. Ő az élet kenyere. Ha csak a „kenyérre” koncentrálunk az élet odavész. Földi relációban is, de az örökkévalóságra nézve is. Hány koporsó mellett lehetne egy nagyon rövid prédikációt mondani: Sokat gyűjtött, sokat fáradozott, de közben Istenről megfeledkezett, ezért nincs mentsége, elkárhozott. Kívánjuk hát és engedjük, hogy Isten igéje átjárja életünket, formáljon, reformáljon, hogy a mulandók keresése közben el ne veszítsük a múlhatatlant.

Csepel, 2022. márc. 27.